Máté Péter - Most élsz | Текст песни

• Тексты песен
• Máté Péter
• Most élsz

Most élsz
(zene: Mate Peter, szoveg: S. Nagy Istvan)

[Em]Olvad az idő, mint a [Hm]halvány jégvirág,
És a [Am7]tűnő boldog[D]ság majd véget [Em]ér.
Ott állsz egyedül, fale[Hm]vél a dombtetőn,
Álmos [Am7]holdfény rád kö[D]szön, s elfúj a [Em]szél.

De [D7]addig van re[G]mény, minden [C/G]perc ünne[G]pel,
Hisz [D7]mindig van re[G]mény, hinni [C/G]kell, ó hidd hát [H7]el!
Most [Hm]élsz, most vi[Dm]gyázz, hogy jól csi[Gm]náld,
Mert a [Cm7]legapróbb hi[Gm]bád megbo[Cm7]sszulja önma[H7]gát.
Most [Hm]élsz, most ö[Dm]rülj, hogy szép a [Gm]nyár,
Most ö[Cm7]rülj, hogy van ki [Gm]vár, és a [Cm7]két karjába [H7]zár.

[Em]Múló örömök sivár [Hm]létünk színpadán,
Mikor egy [Am7]szó halla[D]tán dobban a [Em]szív.
Sajnos vége lesz, tudjuk [Hm]már a kezdetén,
Túl az [Am7]álmaink kö[D]dén a semmi [Em]hív.

De addig van remény... és a két karjába zár.

||: Most [Hm]élsz, most ö[Dm]rülj, hogy szép a [Gm]nyár,
Most ö[Cm7]rülj, hogy van ki [Gm]vár, és a [Cm7]két karjába [H7]zár. :||