Children of Distance - Bucsulevel2 | Текст песни

• Тексты песен
• Children of Distance
• Bucsulevel2

Százszor fogalmaztam át e lapot
Százszor gondoltam át, mit írjak Neked
Számítok rá, hogy választ nem kapok
Száz év múlva sem érem el a kezed

Maradni tovább nem tudok Veled
Titkon leszek örök híved
Ezt sosem tudod meg, lehet
Hisz, talán másé már a szíved

Horus:
Érzem, mennyire fáj, mégis hozzád húz a szívem,
Senki se kap meg többé, nem megyek el sohasem.

Shady:
Hogyan mondjam el? Hogy lehetne egyetlen levéllel
Elszámolni mindazzal a rengeteg kegyetlen évvel?
Hogyan fogjam fel? Nem szerethetlek többé
Mert ez a vihar tépte kapcsolat átváltozott csönddé!
Elbúcsúzni jöttem, megint ugyanaz a hangulat,
Sötét sarokban nyomorgok, fekete minden gondolat!
Te okozod mindezt, tőled fekete a nap,
Ahogy írok érzem, feltépi a sebeket a lap.
Hideg tél, hideg szél, rideg vér, szíved dér,
Kihez tér? Kihez ér? Ki tettél. Ki lettél?
Maradtam, aki voltam, mikor megismertél régen
Csak közben megőrültem, meghaltam, nagyon nagyon mélyen.
Új élet, de milyen élet??? Ezt kaptam tőled?
Egyszer csak jön valaki, aki magamért szeret főleg.
Lökj le! Dobj el! Egyszer úgyis visszatérsz,
De tudod mit Szerelem? Semmit sem érsz!

Horus:
Érzem, mennyire fáj, mégis hozzád húz a szívem
Senki se kap meg többé nem megyek el sohasem.
Belehalnék abba, ha látnám más, aki csókol már,
A szakadék szélén állok… szükségem van Rád!

Horus:
Összepréselnek a falak, vörös szemmel alszom félig el,
A rideg padlót újra dühös karom tépi fel!
Gyűrött lapok között járok és nem értem,
Hogy mit tettem én, amiért mennem kell, és Neked miért nem?
Tanácstalan mindenki, én sem tudom, hogy oldom meg,
Egy biztos: magam mikrofon kábellel fojtom meg!
Annyi harag járja át a szívem, hogy még a szemem se rebben,
Búcsúzom, de tudod Te is, nem megyek el csendben!
Héj! Nem alázol meg újra,
Hiába a hazugság, a szél az igazságot fújja!
Éjszakákon át vártam a megváltást, de hiába,
Most meggyötörve fojtom bele bánatom a piába!
És szemezek a fotókkal, de szívem szerint felgyújtanám mindet,
Bár úgy ölelnek az emlékeid, mint anyát a kisded.
Majd beléd rúg egy féreg, aztán elvárja, hogy nevess
… én meg megdöglök, hogy szeress!

Horus:
Érzem, mennyire fáj, mégis hozzád húz a szívem
Senki se kap meg többé nem megyek el sohasem.
Belehalnék abba, ha látnám más, aki csókol már,
A szakadék szélén állok… szükségem van Rád!

Carp-E:
Esik az eső kinn, némán csak hallgatom,
Emlékszem, ahogy tegnap este kopogott az ablakon.
Van e olyan kérdés, amit a szív ilyenkor feltehet?
Mint a parázs, izzik a seb, felfalod a lelkemet!
Kitépek minden emléket, a múlt mindent eltemet,
Nincs értelme őrizni egy ilyen jellemtelen jellemet!
Megkérnélek, maradj még, de nincs már kihez beszélnem,
Hiszen régóta nincs velem, láttam az üres tekintetében.
Elmondhatnék mindent, bosszúból, de mégsem megy,
Felesleges minden sz